Lee és Krump levelezése

Nem pörögnek a szavak, undorító vakolat fedi be a lelket.Falat bontok, rontok eget, s ha kell nekifeszülök mígnem szelet hasít homlokom, s nem érdekel a gyomrokon szenvedő kezek ezrede, mert nem adnak pofont, ha a szél homlokom is magával viszi a földöntúli száguldásba.Belegebedek a…

A megbolondultak megboldogultak. A szájon vigyor, vagy más, de ha valaki ás a tudat alját kapirgálva, kiderül a sötét mély, hisz minden oly tökély: az vagy, akit agyad akar, azt teszed, látod, hallod, anyagi gondod a holdon landol, és te lehetsz önmagad szülötte.Így meg küzdesz,…

talán akkor merek legmélyebben az ördög szemébe nézni, amikor saját elmém sötétebb utcáin lófrálok. a helyzet szerencsére nem tragikus, az összes beteget bilincsbe vertük és időnként jól elpáholjuk őket, hogy minél kevésbé hallassák szavuk. ez egy precízen, eredményesen…

A félelem a tétovák luxusa, s te képzeled csak oda, hogy lesz valami, vagy éppen nem. Ha állsz mint a cövek seggeden, s kezeddel hadonászol, teszel-veszel várost eszel, akkor tudod, tudni véled, mi fán terem a jövő, és mikor érik be gyümölcse.Én erre képtelen vagyok. Álljak, és…

Elhittem, hogy fájdalmam az út része és az idő kereke koptatja el. Azt gondoltam a félelmem az illatok része és a szél fújja majd szerte szét. Úgy reméltem az egyetlen igaz tulajdon elvesztésének gondolata csak a horizonton bújkáló sötét árnyak időszakos figyelmeztetése.De nem…

Hejj, de rég volt cimbora, mikor még oda szartunk, ahova akartunk, és nem voltak benne giliszták, kik átrágják a földet, hogy zöldet mondjanak minden szóval. Az élet sava-borsa kijön belőle ha büffent, hervadnak a virágok, dőlnek a szobrok, noir szürkeség tátong az alagút…